Meghasonlás

barnaby jones képe

Tükörből vigyorogva néz rád a galád,
arcodon döbbenet, a szó is benn reked...
Ez vagyok én, vagy lenne másik énem,
kivel most szívemet kövekre cseréltem?

Nem, nem vagyok én már senki.
Engedj most engem csak önmagam lenni.
Sem érző lélek, sem lelketlen kőszál,
ki boldogtalanul csak utánad kószál...

Sem szívében vérző, kivert kutya,
kinek sohasem volt egy csendes zuga,
hol elbújjon a kétségek elől,
ha fájt az Élet, s úgy meggyötört...

Miért bámulsz? Szemedben sír a lélek,
ha belenézek, még magamtól is félek.
Ne szólj, felejtsd el, hogy nem remélek már,
Tudom, hogy Te, énem, magadra maradtál...

Szólj hát Önmagadnak, perelj bűntudattal,
már nem lesz senki, aki megvigasztal,
elválunk csendben, szomorú éneim,
elhagytok, mint fájó emlékeim s éveim...

Ha menni készültök, már senki nem marasztal...

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39