Megszokás

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Kimondtunk már mindent.
Újságtalanságom
közömbösen mesél semmiséget néked;
változatlan tájban az emlék szétszéled - 
múlttal szövött jelen 
jövő-fénybe réved.

Vándorló évszakok, 
(mint rokon vendégek...)
elkorhadt ajtónkon nem is kopogtatnak -
kelletlen lépkedve megszokottan vannak;
ősszel olykor szólnak: 
vonulunk, mint darvak.

Ugyanaz az ösvény 
ismerős árnyakkal -
az út behálózza időtlen szellemünk...
csavargó sejtjeink nyomában elveszünk;
míg unott magunkon 
kifakult eszme csüng.

(2017. július)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 18 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39