Megtisztulás

Habból kél a Sátán,
elmerül a tenger,
sziklasivatagban
kóborlok magamban,
elátkozott vándor,
rég elveszett ember.

Kénköves bűz árad
hasadéktorokból,
bíborlila égbolt,
a Nap helyén vérfolt,
vércseppek hullanak...
jaj, félek magamtól!

Habból kél a Sátán,
habzó vér a számon,
mérgezett szívemet
kitárom ím neked,
s áldozati késsel
örökre kivágom. 
 

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39