Mirákulum

Dániel képe

A szemem lehunyom
És csobbanást hallok
Honnan jön, nem tudom
Kinyitom, s csak állok
Sziget, sötét halom
Mit először látok
Milyen birodalom?
Nézek, s csak ámulok

Hol a dagály játszik
Hol az apály fog el
Mikor fényben ázik
Mikor sötét nyom el
Itt nincs meg a pánik
Nyugalom emel fel
Valósággá válik,
Képzeletem felel

A víz még csak sekély
Ezt homok tükrözi
Mit föntről látni vél
Ki e csodát őrzi
A víz még nem túl mély
Csak térdem fedezi
Hitem abban csekély
Hogy bárki feledi

Egyre beljebb megyek
Sziget távolodik
A felszín egyre pezseg
Képzelet megtörik
És a kép csak remeg
De még visszaszökik
A drága képzelet
Szembetükröződik

Tenger egyre mélyebb
Habok csapnak arcon
A víz csak sötétebb
Csepp csillan ajkamon
Csak beljebb és beljebb
Partot érjen markom
Még feljebb és feljebb
Egy vízesést hallok

Egyszer csak hirtelen
A mélység határán
Megszűnik itt minden
A fehérség láttán
Már majdnem elhittem
A tengernek gátján
Valóságot néztem
Szemem káprázott tán?

Ez történt én velem,
Valóságos álom
Mikor bele néztem
A szemed csodálom
Más országba léptem
Szívem eléd tárom
És az egész lényem.
Szemedben ezt látom

 

(Amiről a versem szól: 

https://fbcdn-sphotos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/310109_581325931900429_275533672_n.jpg               )

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39