"Na, söprés..."

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Söpröget a szél-fi', rendezi a járdát;
mindenütt zörrögő, elszáradt levelek -
kupacokat épít, majd ismét irányt vált:
szétfújja, mit rakott, hátamba kevereg.

Játékosan kerge, lökdös, szinte borít...
kezdem lassan unni hideg kajánságát -
pedig a munkáján még kicsit finomít:
kendőm tetszik neki, kabátomon átvág.

Tépkedi vakbuzgón rólam le a gúnyát,
szorítom erősen és imbolygok hozzá -
szólok is hangosan: ugyan hová tudnád
kötni ezt a sálat? ... Mára túlhajszoltá'.

Egyensúlyt találok, s belépek a házba,
már csak ablakon át figyelem a bohót -
amott fut túloldalt, avart gyűjt cifrázva...
na, utca, nincs különb, kreatív alkotód.

(2016. december)

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39