(Nagy László: Víg esztendőkre szomjas)

Hatvan év telt el legott,
és semmi meg nem változott:
még mindig nem tudjuk sokan,
világunk vesztébe rohan.

Az egész világ bálterem,
és mennyi gyötrelem terem!
A csillár lassan leszakad,
de táncot jár a siserehad.

Lába alatt a nyomor,
a tőke hízik valahol,
és nincsen ember, nincs király,
aki szólna: most megállj!,

mert pár év és a levegő,
s a víz, az étel mérgező
lesz, és hogyha nincs vagyon,
majd széjjel égsz csupasz havon.

Ma még távol a veszély?
De forgandó a sors-szeszély,
és nemsokára itt a vég,
ha nem álmodunk új mesét.

2013. május 13.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • nikosz

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6535

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39