Ne menjen le a Nap a Te haragoddal!

 

Belőlem a féltés vércseháton száguld
elérni szívedet, hogy magad is áruld
az egyetlen kincset, mi összeköt minket:
penge-tűzben edzett kis szerelmeinket.

Mindig elengedlek, s már kapok utánad,
kíméletlen, karmos vadászösztön támad,
kiköszörült csőrrel darabokra tépem
testedet, s fészkemben megtalálom épen.

Mosollyal adlak el melegnek és fagynak.
Híján vagyok kedves, minden indulatnak.
Eltemetlek földbe, itt maradok árván,
fogom a bánatom kiszáradt tölgy ágán.

Sírón kikaparlak minden áldott este,
hogy megátkozzalak — batyudat keresve —,
amelyben meglapul öröm, bánat, csók, dal.
(Ne menjen le a Nap a Te haragoddal!)

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6545

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39