Nélküled

Most belehalok a zajba és csöndbe,
Melyek gyakran nélküled vesznek körbe,
Most elmondom neked halkan és törve,
Hogy ne legyek már többé meggyötörve.

Most a legszebb szavakkal teleírva
Szól e ki nem mondott szerelmi líra,
Most majd selymesen súgom oda néked:
Hogy ha kell, hát én megőrülök érted.

Most csodás a szemed, hajad s miegymás,
De hát nem vagy egyéb, csak egy látomás,
Most csak délibábként tűnsz fel előttem,
Kit el kell érnem maradék erőmmel.

Most nem érdekel, itt leszel-e holnap,
Már nem tudok bízni, s a kín kóstolgat,
Most mennem is kell, hadd vigyen a lábam,
S majd jelzem, ha boldogságra találtam.

Most mernem kell hát nagyokat álmodni,
Bízni magamban, néha tanakodni,
Most hinnem kell a hazug igazságban,
S nem ártani soha, senkinek a világban.

 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 25 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39