Nem lehet

Alabástrom szobor.
Lehunyja szemét,
majd rám mered:
nem lehet.
Újra kérni nincs remény,
már nem mered,
a távoli látóhatárra néz,
és ha merném,
üvegfal húzódott közénk,
az én oldalamra kizárva onnan
a hideget.

Nem lehet.
Pusztaság előttem,
hogy megfordulok.
Rettenet.
Messze semmi,
onnan jöttem,
visszaindulok.
Portölcsérek emelkednek
lábam nyomán lazán,
még lebegnek.
Földet érnek,
ha elhagyom,
mi volt, hazám.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6495

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39