Nem leírható

Haász Irén képe

 

 

A múló évek öltöztettek vágyba,

hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám.

Én nem készültem ilyen árvaságra,

mégsem értékeltelek igazán.

Hogy létezel, oly természetes volt!

Ikonná csak az évek érleltek,

mint élesztőgombák a nemes bort,

mint borostyánná ér a fa mézgája.

És sokasult, mint cseppből óceán,

fahéjas emlék, csillámló percek árja.

Most, Karácsonykor, úgy szorít a bánat,

úgy fáj a hangod, ősz fejed hiánya,

és a tudat, hogy már minden hiába,

nem boríthatlak szeretet-virágba,

- hogy nem leírható.

 

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39