Nem a napfénybe tartunk

Mondd! Nem volt még elég belőle,
hogy állandóan megalázz?
Ez az élet ócska, mint a lőre,
ha kóstolom, még a hideg is kiráz,
hányinger kerülgeti gyomrom,
szívem szorul, és szédül a fejem,
még amit jól tudok, oly dolgom
sem tudom elvégezni rendesen.

Én már megszokom ezt az érzést,
volt benne részem éppen elég,
mégsem csillapíthatom a vérzést,
ha egy szavad szívembe tép.

Pontosan tudom, hogy másra vártál,
nem ilyen senkire, mint én vagyok,
de ez jutott. Te is rossz sor végére álltál:
az nem oda tart, ahol a Nap ragyog.

2012. március 13.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39