Nem szólít...

barnaby jones képe

Nem szólít, nem vár, suhanna, de nem száll.
Eltörpült óriás. Szivárvány glóriás
fejének éke sörénye, tűz-lobogó -fényes.
Szemeinek zöldje, szerelemnek völgye...
Nem ölel, nem tárul, ajka nyíl', majd bezárul
szívével együtt. Helye, még ki sem hűlt,
kezemnek lágya bőrét kívánva, pelyheket szikráz.
Merengő kétely: talán van még hely
szívében. Csak egy kis zeg-zug, mely óvna!
De nem tud. Mert veszni hagytuk inkább...

Nem éled, nem élek, azért még remélek.
Kesztyűben ujjak, hideg volt, fújta...
Titokban újra, egymáshoz bújni vágytak,
mint ahogy kell az asztalnak is szék  társnak.
Ébredő karoknak az ölelés, ha erre vágynak,
fény, az éhes szemeknek, hogy lássanak szépet,
templomi csendnek a zsoltár, ha igézet
rabja lelked, mesztelen szentségű oltár,
hol csukott szemmel is mindig tisztán látnak...

Te magad kellesz egészen, nem felerészben,
ne csak szombat és vasárnap melegítsen ágyam,
párnámon hagyd meg illatod, hajadból szálat,
ha elmész...legyél a tűzhely, ha tűz kell…
Rontás ne érjen, szerelmedtől égjen,
s mindig igaz legyen, feketén-fehéren...
Szerelmet adj, jó szót,- kenyérre, ha szórsz sót-
mint áldást. Ne kérjem, hogy  mindig ölelj.
Magadtól gyere, ahogy a holnap jön el...

 

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39