Nemsokára

Sztancsik Éva Lambrozett képe

itt hagyom az ölelést érzelmekbe kötve...
nem párat, számtalant és mindet külön kötve -
szótlan ajkam pecsétje zár minden csomagot,
így azokat egyenként lesz illő bontanod

itt hagyom az érintést gyöngédség-kosárban;
nem egyszerű vesszősben, lélekfűz kosárban -
s míg gondolatban tördelsz törékeny terhéből...
csihad éhed borzongva a "nincs már" testétől

itt hagyom a szellemem vándorfelhőt szőve...
követve figyel majd, mint mennyei nézőke -
felpillantva ámulhatsz nyájas kék-foltocskán;
(oda se neki) vedd úgy: rád mosolyog orcám

itt hagyok még verseket, sor-faragványokat...
(nehézkes, szétszórt, bensőm okádta tákolat) 
kidobhatod szemétbe, hisz senkinek sem kell;
bár, visszaszülethetek... hagyjál egy kötettel

(2016. március-április)

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 8 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39