Nemzeti félreértés…

 

Fő az első lencse,
arcizma se rándul,
ahogy mondom, lassan,
fokról fokra kábul…
Egyedül ő nincsen:
mellette egy levél,
talán bágyadt búcsú,
talán szagos babér…
(Kuktában szó nem száll,
kenet-adó papér’!)

Szemeit dülleszti
keresvén az utat,
(írjon rímet Geszti)
kell a friss fordulat…

„Zacsiban még jó volt,
hittem nagyi szavát,
mi varázsoljuk el,
Zsuzsiról a ragyát!
Pénzt hozunk a házhoz,
szeret a jó gazda,
bánatát holnaptól
szögre felakasztja!”

De most bíz’ megijedt;
közeleg a halál,
sose hallott ilyet,
imhol egy fakanál!
Kever rajta egyet,
forog a csúf világ
izzik a kis platni…
…relé majdnem kivág…

Odasúgja néki,
amíg még felfogja,
fojtott indulattal,
szinte már morogja:

- Nagyi azt is mondta,
emlékezz, csak, Lencse:
„Ebben az országban,
bíz; fő a szerencse!”

2012. január 1.
 

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6567

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39