Népdal

„Az írásaim népdalok,

hiszem, a nép – még! - én vagyok!”

(Idézet egy soha meg nem írt versemből)

 

Elindulok hosszú útra,

elkísér a babám csókja,

amit búcsúzáskor adott,

mielőtt végleg elhagyott.

 

Eltávozott messze tőlem,

nem hallhat már hírt felőlem,

én sem tudom, merre járhat,

sok-sok útján e világnak.

 

Elindulok hosszú útra,

szívemet a bánat sújtja,

elindulok, megkeresem,

búcsúcsókja itt van velem.

 

Nem állhatja utam semmi,

hogyha utána kell menni,

lelkem rétjén virág terem,

iránytűje a szerelem.

 

Megkeresem, megtalálom,

ha az lesz is a halálom,

érte semmitől se félek,

mert nélküle nincsen élet.

 

Elindulok hosszú útra,

nem jövök tán soha vissza,

Árva gulyám széjjelszéled,

régi hazám, Isten véled!

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39