alak-art.hu

Nézem a Tiszát, megint árad.

Lassan sodorja a szemetet

és mint ki már sokat szeretett,

szelíden öleli a fákat.

Nézem a Tiszát, megint árad.

Arcomon a friss tavaszi szél

feloldozást, megváltást ígér:

bánat elszáll, a könny felszárad.

Nézem a Tiszát, megint árad.

Éveim súlyát most nem érzem,

amíg a folyó sodrását nézem,

mely szelíd, szomorú és fáradt.

Nézem a Tiszát, megint árad.

Ez már a sokadik tavaszom,

állok a beton-gátfalakon:

szívem könnyű, elhagy a bánat.