Nyári szünet

Tavaszi rügyeknek illatos virága
Díszíti a tájat. Milyen szép is az…
Egy közeli méhkasban készül a drága
Aranyszín akácméz és a méhviasz.

Ekkora nyüzsgésben van már az iskolák
Életvidám diák-társadalma is
Jön már a szabadság, érzik a nyár szagát
S kipihenik az év fáradalmait…

Nekem már efféle pihenő nem dukál
Kinőttem belőle akaratlanul
A „nagybetűs élet” kövezett útja vár
Ahol tán a pap is holtáig tanul…

Hirtelen csöppentem erre az ösvényre
Mit előttem sokan kitapostak már
S hol iszonyú nyomás kényszerít fél térdre
Nem számít, ki vagyok; okos vagy szamár…

De nem hagyom magam, akárhogy is legyen
Térdre ereszkedni sohasem fogok
Hogyha kell, száz évig megállom helyem

Vagy múlhatnak rajtam újabb századok
Térdre ereszkedni akkor sem fogok.
A nyári szünetemért harcolni fogok!

2011-11-20

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39