Nyárkeringő

Elment a nyár, s én látom arcán,

az önként vállalt szép gyönyört.

Dolgát letudta, s nem akar tán

mást, mint amit egy meggyötört

vén öregember görcsben óhajt,

ha megölelgeti a halál.

Szenvedésében nagyot sóhajt,

s kínjában megnyugvást talál.

Elment a nyár. S mint háziorvos,

receptre jó őszt írt fel nekünk.

S mi minden reggel, mint a szorgos

beteg e gyógyszerrel ébredünk.

 

A nyár majd jön, de lesz olyan, akit

közülünk, sajnos, nem találhat itt.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6536

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39