Nyugi!
Ne légy már ilyen haragszi-maxi,
még megugat a lógó fülű daxli.
Ezer bocs és egy óriás medve:
táplálja őket méhkaptárak nedve.
Engesztelésül mondok egy verset,
megírására Te adtál ihletet.
Látod, mégis írtam rólad, s rólam.
Tán nem hiába koptattam a tollam.
Nem felejtem el mindazt mit tettél,
és ezzel halhatatlan múzsám lettél.
Olyan vagy mint egy báty, s én a hugi:
arcodon cuppan egy köszönöm-puszi.
Az éterben felcsendül a zene,
meghitt dallamával nekünk üzen-e?
Vörösboros cola az asztalon,
s mi csak ülünk félszegen a fapadon.
Tenyerem izzad... térded vakarod...
táncolnék veled, ha Te is akarod!
Vált a zene... szól a bugi-vugi,
s csókba forr egy hirtelen nyuszi-puszi.
Testünk lassan átveszi a ritmust...
valaki éppen most kántál egy rigmust.
Már nem vagy báty, sem én többé hugi...
S Te, két szemembe nézve mondod. Nyugi!
2014.05.17.
A hozzászóláshoz 