Óda

Rika képe

ÓDA

első látásra raboddá váltam
rám mosolyogtál pirospozsgásan
varázsolva szálfatermetedtől
többé nem szabadultam kertedből

ajkam érintette hűs húsodat
testedet teljesen nekem adtad
szomjamat oltva édes nedveddel
cirógató ágak ringattak el

hatalmas árnyékod ölelt védett
bátran szemeztem  termésed néked
de a korábbi enyhe szellőcske
visszatért viharrá erősödve

óh én drága korai kedvesem
májusban ízed nem érezhetem
derékba tört féltékeny szélvihar
mindent mindent csak magának akart

nem ölellek nem ízlellek többé
képed szívemben marad örökké
kereslek de helyeden csak nagy űr
kertem zugára sivárság terül
                  ----------
lombján most is valós a korona
hol virágjaim lehajolt oda
mintha búcsúzna nem zúzott nem tört
szerény meggyfa kit a vihar megölt

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 16 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6597

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39