Óévsirató

Aysa képe

Napjait számláltuk az óesztedőnek.
Ideje már kitelt, mehet ágyelőnek.

Felejtős fiókba, emlékes rekeszbe,
padláson leszen majd végleg eltemetve.

De amíg kimúlik az árnyékvilágból
degeszre esszük miatta magunkat bárhol.

Fura tora ez így a múlandóságnak, 
halálát kívánjuk mindennapi mánknak.

Mai mekkáinkat sorra látogatva,
mint ki majd éhen hol, gyúrunk áldozatra.

Ha nem hódolhatnánk az  eszem-iszomnak,
adósi maradnánk a végre megholtnak.

Előbb a bankszámlán vágunk erős léket
pillanatnak élve, nem tartunk mértéket.

Majd a szokásoknak hódolunk hűséggel,
Rontásűző zajjal, pezsgővedeléssel.

S ha belefáradtunk a nagy búsulásba,
észt osztunk ingyen is, bölcselkedve, áldva.

Így múl' ki az óév az árnyékvilágból:
Hullott fejfájára dús konfettizápor.

 

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 10 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39