alak-art.hu

Macskatalpon jár-kel az ősz,
tanyát vert a kert végébe,
sompolyogva térül-fordul,
sárgát fest a gesztenyére.

Cirmos tőle a tök héja,
kergetőznek, jól begurul;
zöld fűszálhoz mustárszínűt,
s némi bordót hozzákutyul...

Portyára megy, éjjel támad,
azt játssza, hogy  bősz oroszlán,
okkert karmol  tölgylevélre,
s következne a borostyán…

Nem bír vele, bárhogy tépi,
erős indán szívós növény…
Fogszorítva marcangolja,
mégsem győzhet az ősz-sörény!

Ismét támad, harap újra,
hisz nem divat a vereség…
Ám az harcol, bátran kúszik,
s lásd; örökzöld a mesevég!

2012. október 21.