Önarckép (1661.)

/Harmensz van Rijn Rembrandt festménye nyomán/

Megvénültem. Mögöttem az élet.
Oly sok képet megfestettem már,
keresem még mindig: Mi a lényeg? -
Tudom, órám lassan körbejár,

s elnyűtt testem fárad egyre jobban,
és az ecset ólomsúly nehéz.
Bajaimmal telve, megrakottan
nem adja fel még a szem s a kéz.

Életemnek sója, lángja, hője,
vénségemre már csak ez maradt.
Nehéz vászon fehér lepedője
színesedik kezeim alatt.

Eltűntek a szerelmek, a vágyak,
hiúságom sem maradt velem.
Csak az Isten tartottt meg magának,
s irányítja reszkető kezem.

Tehetségem, erőm tőle kaptam.
Hogy köszönjem mindezt meg neki?
Festő voltam mindég, s az maradtam.
Munkálkodom, amíg engedi.

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 8 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6563

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39