Pannon polgár panasza

Haász Irén képe
 
 
Engem mindig a jó bor sarkall indulatokra.
s dúló indulatom lükteti verseim át.
Mithrász templomi papjai hívtak versfaragásra 
engem, a lágyság szép mondatait faragót. 
Víznél, kősziklából ébredt ránk ez az isten, 
szentélyt állít néki, imádni akarja a küzdő nép. 
Mondják, kardot hordoz a jobbik drága kezében, 
míg másikban a fény, fáklya világa virít. 
Ő ád fényt, hiszen ő harcolt meg az éji bikával, 
öldöklő erejű, isteni-ördögi lény. 
Rápattant a bikára, s amíg az bírta erővel, 
úttalan útakon át űzte, amíg elesett. 
Ó, nemes állat, mégis vérzett oldala végül, 
s minden cseppje a fényes Mithrászt gazdagitotta. 
Én, pannon polgár, hallottam tetteiről, míg 
kockát vet, s iszogál itten a fórumi nép.
Római közkatonák titkos misztériumát csendben
suttogják az agórán, kardot, vért, s bika áldozatát. 
Illik hódítókhoz a győzelem és vereség is, 
úgy keverednek sorsukban, mint fényben a napsugarak. 
Jó Hérakleitosz mondotta, az íj neve élet,
műve viszont a halál - harcosok útja e lét.
Római harcos nem lévén, jaj, vér szaga rettent, 
szóljon hát a dalom Mithrászról, fény sugaráról!
0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39