Pinceszeren
Már nem a pince kulcsa boldogít,
csak a tudat, hogy van még kis borom.
Az idő ugyan percpréssel szorít,
bevallani, hogy félek, nem fogom.
A pincelépcsőt rég nem koptatom,
a bódulat ma víg emlék csupán,
ha elém jön ránézek, s otthagyom,
pókhálót sző a múlás a kupán.
Más örömökkel telik a napom,
s bár nem vetek, de néha aratok.
A jövőmet már órákban kapom,
elmehetnék, de mégis maradok.
Barátaim szerteszéledtek mind, szét,
ám, ha jönnek, én kinyitom a pincét.
Budapest, 2017. szeptember 30.
(6 votes)