Randevú

Sztancsik Éva Lambrozett képe

Felkértél egy táncra, még egy utolsóra,
karodban tartottál, míg ütött az óra... -
és nem is sejtettük, hogy nekünk dúdolja
vég-keringőjét az éj, mintha hajszolna,

űzne valahová, hol velünk maradhat
e csodás érzésünk, s az Élet se faggat -
ezután, hogy eddig mitől fakadt harmat
két orcánk teraszán; letörli és hallgat.

Szótlanság köpenye vállunkra borítva.
Ennyit kértünk Tőled a reánk-mért kínra. -
Megtetted Istenem, ez szerelmünk sírja,
látogatjuk sűrűn, s a Hold világít ma...

ismét táncolhatunk, kacagunk mindenen,
jól is laktam Véled, csókjaid megettem; -
hoztunk virágokat...én neked, te nekem,
de rettent a hajnal, búcsút kell intenem,

várj egy mókás felhőn, oda váltom jegyem.

(2014. november)

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 56 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6379

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39