A rév, a szél...

Érdekes szó, mikor megpihen ajkamon:
másé vagyok,
de én rád vágyom,
gondolatban – másra támadok!

Féltékeny karmaim feszengnek bőrömben,
képzelődve,
hogy bármely nőnek
vadul arcát tépjem körmömmel!

Álmodok, de tudomásul mégse veszem:
bekeretezve –
életem lengve
révben, karjában megpihenne…

De ezt én nem! Elviselni már nem tudom!
Már úgy unom,
az élet undok
módon csap nyakam köré hurkot.

Egyiket elfújja, másikat felszítja…
sorsom írja,
a szél… elszívja
erőmet, szerelmem kiírtja…

Keserű vágy forgataga ereimben:
te ellibbensz,
sínek elvisznek,
de a te hangodon elhiszem…

mindent elhiszek: hogy végleg enyém maradsz,
engem akarsz,
és te megkaphatsz…
hogy bűnben is megadom magam!

De mi az igaz, vágyból lesz-e vajon való?
szívbe karót
döfsz? És bűnt faló
kegyelem jut nekem, mint csaló?

A rév, mibe evezni készültem vele
most süllyed el,
bevégeztetett?
Te lépsz helyébe, te evezel?

2013. június 7. Péntek

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39