alak-art.hu

Apránként halok, nem egyszerre,
először hal bennem a bánat,
aztán nem nyitom szóra számat,
kővé bénul életem nyelve,
halálvágyat termel az elme,
pozsgás arcom szederjes, sápadt.
Apránként halok nem egyszerre.

Hamvába hal az ember terve,
vinnyog, szűköl, akár az állat,
rutinból lélegzik még párat,
és végül leáll minden szerve.
Apránként halok nem egyszerre.