Rondó a meghalásról

 

Apránként halok, nem egyszerre,
először hal bennem a bánat,
aztán nem nyitom szóra számat,
kővé bénul életem nyelve,
halálvágyat termel az elme,
pozsgás arcom szederjes, sápadt.
Apránként halok nem egyszerre.

Hamvába hal az ember terve,
vinnyog, szűköl, akár az állat,
rutinból lélegzik még párat,
és végül leáll minden szerve.
Apránként halok nem egyszerre.

1
Your rating: Nincs (23 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39