Sötét madár

Bal vállamon sötét madár ül.
Csipked: "Szívéből vajon egyek?
Nem lesz az éteknek keserű?"
Jaj, ne hagyd, hogy egyedül legyek!

Ha itt marad, majd széjjeltépnek
nagy, mindent zabáló ordasok,
szemükben izzó lángok égnek,
csorgó nyáluktól elborzadok.

Űzd a madarat messze végleg!
Vállamra soha vissza ne hozd!
Életem már ne fúrják férgek,
csomóimat mindet kibogozd!
Mosdasd szívem fehérre, kérlek;
tisztítsd ki belőle a gonoszt!

2013. december 29.
 

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 27 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39