Szabolcsi emberek

tunefully képe

 

Odavitt a sorsom, majd egy évet éltem
közöttetek, sok kemény szívű mokány,
de olyan magyart sehol nem láttam még,
ki annyira szeretné a családot, s hazát...
 
Dolgos, serény, s a kétkezi munkára
a legbüszkébb e fajta, s olyan tartása van,
mint másfelé nagyapáinknak volt talán,
segít csak szép szóért, s ha bánat hajtja,
 
- majd elmesélem neked, egyszer még komám -,
s koma, jó szó akad mindig, nincs csüggedés,
nem adja fel soha, mert csak gyenge adja fel,
akármilyen nagy is már a nélkülözés...
 
Ez a szabolcsi föld, nagyoknak szüléje,
erre nőtt emberré, naggyá Váci Mihály,
kitől a szülőföld, mint anya szeretetét,
tanulhatná mind az egész nagyvilág...
 
Mint kemény törzsű tölgy, álltok a végeken,
én büszke magyarságot tanultam tőletek,
áljdon meg az Isten, jó szabolcsi nép,
láttam, hogy még Ő is, ott van közöttetek...

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 16 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39