Szaldó

Úgy emlékszem, hogy voltam kisgyerek,

bár megesküdni erre, nem merek.

Udvarunkban csaholt egy vén kuvasz,

fogatlan voltam akkor és kopasz.

 

Volt még anyám és apám is nekem,

de jó dolgom volt, édes Istenem!

Így cseperedtem, lettem kiskamasz,

számat nem hagyta el soha panasz.

 

Nem voltam más, mint boldog kis legény,

bőségben éltem, én gazdag szegény.

De sorsom nékem már mást tervezett.

 

Az élet elmúlt, itt a számvetés,

a szaldó nulla, sikernek kevés.

Mindent megnyertem, s minden elveszett.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39