Szemeidről

Pillangó képe

Szelíd barnasága
nyugtatón simogat,
mint friss barka ága
tavaszt szólít, s fogad.

Zöldellő smaragdját
álmaimba fűzöm,
s kő-virág alakját
fülem mögé tűzöm.

Tán szürkét is láttam
megcsillanni benne...,
s többé már nem vártam,
bárcsak enyém lenne...,

hisz ott lakik mélyen,
hol nem járt még senki,
lélekmeredélyen
csak Ő tud felmenni...

1
Your rating: Nincs (26 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Léda

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6512

Összes próza

Összes próza : 420

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39