Szemeidről

Szelíd barnasága
nyugtatón simogat,
mint friss barka ága
tavaszt szólít, s fogad.
Zöldellő smaragdját
álmaimba fűzöm,
s kő-virág alakját
fülem mögé tűzöm.
Tán szürkét is láttam
megcsillanni benne...,
s többé már nem vártam,
bárcsak enyém lenne...,
hisz ott lakik mélyen,
hol nem járt még senki,
lélekmeredélyen
csak Ő tud felmenni...
(26 votes)