Szemét

Ez itt egy nagy halom szemét:
szó, hulladék, meg ember.
Biztos lesz, aki majd megver,
mert nem hat az őrült beszéd.

Gondold meg, mit mondasz, nagyon,
mert magába vonz, bedarál.
Mást hiába választanál:
beszív, még ha nem is hagyom.

Más már régen kihányta ezt
a mocskot az utcakőre;
én menekülnék előle,
bár jól tudom, hogy nem ereszt.
Bódít, agyad zavarja meg:
az ocsmányat szépnek hiszed.


 

Légy te az első!

Az első követ énreám vessétek:
megbotránkoztatni  jöttem titeket,
mert zavar minden zűrös téveszmétek,
amelyeket a valóság kinevet.

Amit mondok, csak botrányt kelt köztetek,
házasságtok a mesékkel megtöröm,
és ha dühít, felráz, hát örüljetek:
az életre fölébredni nagy öröm.

Te hajítsd el először rám a követ!
Eddig is betarottál minden szabályt,
hogyha a parancsnok énrám nem lövet,
védd meg te a zsarnok, nagy királyt,
hiszen eddig csakis jót tett teveled:
saját képére formálta hitedet.

 

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39