Szergej Jeszenyin: Tavasz

Szöllősi Dávid képe

Rohamnak vége.

Búm elolvadt.

Mint álom, életem olyan.

A Tőkéből megtudtam tegnap:

költőkre is

törvénye van.

 

Bőgj, hóvihar,

sátániul,

mezítlen vízbefúlt, kopogjál, –

én társa leszek józanul

derűseknek, újaknak immár.

 

Ne szánjuk mi a rothadót,

és nem kell szánni engemet sem,

ha gondtalan kimúlhatok

e téli, fagyos förgetegben.

 

Kicsinyke cinke!

Jó napot!

Ne félj,

én nem bántalak téged!

A sövényen,

ha tetszik ott,

lehet madár-mód üldögélned.

 

A forgás: törvény világunkban,

az élők közt

ez kapcsot képez;

s ha emberrel jutsz egy fedélhez,

jogod mindenhez

éppen úgy van.

 

Üdv néked, fám,

szegény juhar!

A sértésért bocsáss meg nékem!

A lombruhád elvásott régen,

de újat kapsz

nagyon hamar.

 

Hívnod sem kell, hisz’ már jön is,

felékesít levélsapkával,

és gyengéd,

ölelő karjával

megfiatalít április.

 

És hozzád majd a lány kijő,

Kútvizet öntöz a tövedre,

hogy mire itt a zord idő,

a viharokhoz megedződj te.

 

Éjjel a hold

megérkezik,

nem tudták ebek lecibálni;

az ember elől rejtezik,

nem akar

véres harcot látni.

 

De a tusának

vége itt –

s lám, a hold halványzöld sugára

a pompás lombú fák sorára

most zengő fényleplet

terít.

 

Dalolj, szívem,

dalolj tavaszt!

Tüzeljenek fel

újabb versek!

Ha mostanság álom maraszt,

kakasokkal már

nem veszekszek.

 

Föld, föld!

Te nem vagy holmi fém;

a fémből nem tud

rügy fakadni.

Elég egy sorra

ráakadni,

s a Tőkét egyből

értem én.

 

1924.

_________________________

 

 

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6404

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39