Szimbiózis

Agyamban élsz. Ha kimetszenélek,
csorbulna éle minden szikének.
De tartozom hozzád, mint daganat
a testhez, amely táplálékot ad.
Szövetbe tép a puszta gondolat:
kivághatod majd belőlem magad.

Ezernyi érrel beléd kötődöm.
Nem lesz utódod, nem volt elődöm,
akivel szívünk egyszerre dobban.
Ha létezem még, csak véled élek,
tartozol hozzám, mint agyhoz lélek.
Élni nélküled nem tudnék jobban.
Melletted még a végtől sem félek,
hiszen jövőm már múltunkban ott van.

2012. szeptember 11.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Léda

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6512

Összes próza

Összes próza : 420

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39