Szóvirágok

Én már annak is örülnék, ha

hű barátaim, néha-néha,

jó szót hoznának névnapomra.

 

Selyempapírba csomagolnák,

törékeny porcelánként óvnák,

egyetlen hang se lenne csorba.

 

Nem zizegne hozzá a bánat,

könnyes köszöntőt mondanának,

aztán megcsodálhatná bárki.

 

Úgy izgatna, hogy mi van benne,

s az ünnepélyes penge-csendbe’

oly áhítattal bontanám ki.

 

Óvatosan, vigyázva fognám,

mind dörgölőzne, bújna hozzám,

nem kérve mégse érte semmit.

 

A tenyeremen táncolnának,

megannyi szájra—éhes állat,

s én kiejteném valamennyit.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 10 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39