Születésnapodra (Hámori István Péter barátomnak)

Braunel képe

 

Bolond világ volt, amikor születtél.
Olyan világ, amelyben sírt a nép.
Lelkedben nem volt még semmilyen emlék,
De nap ragyogta szíved rejtekét.
Ott mégis szép volt, jó anyád ölében,
Gonoszság, rossz szó messze elkerült.

S ha altatót daloltak este néked,
Zenélve az, szívedre szenderült.
Üvegkehelyből nyílt az értelem és
Lassan az évek homlokára nőtt.
Elmúlt sok év már, s a boldog-szenvedés;
Titkos vágyad lett lelki vezetőd.
És elkezdted a verseidet írni.
Szerényen, de bátran, tiszta szívvel.
Naponta jött, és nem kellett cserélni
A szavakat, mert a költő nem színlel.
Polcaidon a költészet kinyílt már,
Ott érlelődik szívbemarkolón.
Tanító lettél, és ha jő a leltár,

Példás helyed lesz fenn a dobogón.
Életműved még nincs teljesen készen;
Tenéked írni kell még a reményt!
E-versemmel most köszöntelek téged;
Remélve hogy még sok-sok évet élsz!

 

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39