Szüret

Haász Irén képe

 

A múlt a vessző; felsáncolt föld, 
amiből lassan életre tört 
és lombosodva tőkévé vált, 
érett terméssel űzve halált.

Göcsörtös teste gyűrűt nem hord, 
de társa mind, kit e néhány hold 
televény rögbe tűzött egyszer  
egy sok borúban jártas ember, 

kinek álmában isten táncolt 
a dombokon, a homok-ráncolt 
rónákon át; s megittasodva 
követte őt az embercsorda. 

A jelen: fürtök ékessége, 
derékzsibbasztó szüret vége, 
dalos puttonyok garmadája, 
présfakasztott must aromája.

Az ember tervez, küszköd érte, 
hogy vágyát, eszményét megélje, 
s a pincében, a hordómélyben 
a jövő érlelődik szépen.

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 10 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39