Támadj fel!

S mikor megjelenik
képzetem, vérem megtelik,
új láng szemem feszíti,
szívem-lelkem kergetni
s én…
Úgy vágyom a kék eget!
érezni, hallani dobbanását minden percben,
látni sűrű fodorját, fénylő azúr mennyeknek!
Parázslani ködben, s fagyni napsütésben
zordvörös mélyén születni hajnalok tüzében!
Felhőkarokkal táncra perdülni,
éj leple alatt megszépülni
s feledni, feledni, részegülni
csillagcsókot lopva lopni,
s visszadobni harmatról szökkenve
testből szakadva lelkemet pörgetve
hazudnék én tücsök-tömegnek
hajnalban: itt az éj, gyűljetek! dalát zengjétek
örök éjnek, s majdan örök napnak
szívemben fogant vad hajnalnak!
úgy vágyom a föld szagát tapintani,
lábammal érinteni,
két kezem úgy szaggatná,
lassan búvó rögeit kaparná
s úgy fedném vele mély elmém
csöndbe bújnék, zenélnék
feltörnék egy refrénben,
ezer fűszál kísérne
úgy emelne ég peremére
hadd zuhanjak kéregágyra,
s legyek magam vérparázsa
esve felhevülten úgy vágyva
hadd legyek az Ő varázsa, lángcsóvája
ki szívébe aranyhangot csempész
onnan zenél, onnan kísért
lángva, várva, kart kitárva
haljak el a két karjába’!
csókoljon, de ne csak szája,
lelke húzzon önmagába
ott forrjanak ajkaim
s hozzáérve ajkai
szívek, testek legmélyén,
legyen végre megtörtént,
én töltsem be hús-szívét!
Legyek az, ki sosem volt még!

 

2011. november 25. Péntek

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39