alak-art.hu

Kormos-fekete éjben sárga teremtés-cincogó tányér-

sajt-feles őrszem. Kutyaugatásban hallik az ének

nagy- szemén lepke kiszárad. A fényben-hártyaigézet...

Búval tekereg egy felhő, lámpás- kicsi-fényű csillag

csokorba bekötve szeánszol. Csóvaligetben

elfut az égen, szellemutazgat a múltba,

jelenbe-jövőbe, vagy hova tart, a fene tudja...

Áhítat ül meg a lelken. Más ez a tér már: időtlen,

dimenziótlan- meglepő, szótlan-erőtlen...

Lelkek kacagnak rád a Tejúton, vagy észre sem vesznek.

Ne kiáltozz; néma világban a szó semmit nem ér.Várj!

Érezned kell, ha üzennek. Halld meg a csendet

Összemosódnak az árnyak, bor-lila ködben

emlékek szakadoznak valótlanul igazzá.

Zokogásba rándul a tested, jöjj örömóda,

de szép vagy szabadság, fényességes Auróra!

Párduc a lélek is íjas ideggel felajzva:

pupilla kitágul, szem befogadja az éjjelt.

Eltűnik a sötétség, elrebben az égről a hályog,

és a szemedről: csillagod az égi jámbor,

társutazója lettél. Szállj le az éj tetejéről,

hulljon a lepel hajnalnak elejéről,

majd a kelő Nap gazdagon néki nyalábol...