Távol

„Életem társának”

A távolság madarán lovagolva,
ittszakadt szívem szekerén,
mint kinek nincsen semmi dolga,
élek. Megvagyunk, te meg én.

Téged eltakarnak óhajtás-szárnyak,
melyek tán repítenek feléd.
Didergető szélben vacogva várlak,
kész a reggeli, fő az ebéd.

Gyere el hozzám étkezésre,
érkezz hajnalban, késő délbe’
vár szerelmed és cimborád.

Indulj gyalog, ami van éppen,
gyorsvonattal, repülőgépen,
csak ne várakoztass tovább!

Brüsszel, 2003. november 1.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6514

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39