Belépés

Active tribune users

  • Haász Irén

Tiborc örök

Mindig az előző országló felelős
a mostani uracsok minden tettéért,
mert a
jelenlegi hatalom tévedhetetlen.
Tetteiben megbírálhatatlanul ül
azon a trónon, melyet a nép könnyelmű
pillanatában türelmetlen ülepük
alá tolt.
  Mindig a jelen hatalmasai
mondják meg nekünk, hogy ők milyen nagyszerű,
einsteini koponyák, s ha valami mégse
úgy durran el, ahogyan kellene, azonnal
ott, a konyhakész magyarázat:
     nézzetek
hátra polgártársak, azokra, kiket mi
lerugdaltunk a hatalom magasából,
a nemzetvesztő kivagyiakat, na meg
a haza vérszopó piócáit és még
azokat is, kik népünk zsírjától hasa-
sodva
lenyúltak bankokat, s a nemzetgazdaság
felső polcain pöffeszkedve fröcsögték
nektek, hogy ők milyen nagyszerű, einsteini
koponyák, s ha valami mégse úgy durrant
el, ahogyan kellene azonnal ott volt
a konyhakész magyarázat…………………

Mindig azok pofáztak nekünk nyomorról,
nélkülözésről, türelemre intve a
békétlenkedőket, akik luxuskocsin
gurultak le a hegyen hivalkodó és
magas kerítésekkel gondosan őrzött
kastélyaikból a szegénység konzervált
terepeire, hogy az ingyen-levesosztás
rituáléját vezényeljék, s kanaluk
a kondér alján húsdarabot találva,
kimerje azt saját tányérjukba, hiszen
az evés joga mindenkit megillet, hát
akkor miért éppen ők legyenek bántó
kivétel?

Mindig a fővezér mondja az igazat.
És mindig mi jövünk rá az átverésre.
Nekünk csak a bólintás öröme jutott,
mint bántó maradék.
  A kincs ígérete.
A teljesnek hazudott torzó.
  A semmi.
Vihetjük fájuk alól a hullott szilvát
pálinkát főzni belőle nekik.
  Aztán
kegyesen egy-két féldecit odalöknek,
de ők puccos bárokban isszák a whiskyt.
Milliós csalások boldog nyertesei
unatkoznak a francia Riviérán,
s kiket a nyomor rabolni kényszerített
súlyos évek terhével töltik a börtönt.
Hajléktalanok fagynak oda az álmot
adó ligeti padhoz.
  Tisztes menedék.
Munka után szaladgál a családapa,
neje gyesen, tanul a nagyobbik lurkó,
s a nagyi szűkös nyugdíja ma a kosztpénz.

Újra kell gombolni minden bő kabátot,
ott kell folytatni, ahol elkezdődött a
mindent felosztó, kirovó történelem.

Mit szólsz, nagyúr, a nép ártó nyomorához?

(Sajnálom - mondja, két karját széjjeltárván
Audijából megannyi nyájas Bánk bán.)

Tiborc örök by Grendorf on Grooveshark

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Haász Irén

Legfrissebb kép

Linda kutyám

Összes vers

Összes vers : 6608

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39