Tömegszerencsétlenség

Ki Istennek képzeli magát,
vajon látja-e
a hegytől a hazát,
tudja-e,
hogy mi van a mélyben,
csúcsok közt a meredélyben?
Észreveszi,
hogy amíg felfelé mászik,
lentről a népnek
az ég alig látszik
a ködtől,
s a magasból lehulló
hatalom-rögöktől,
mit már nem fog fel
a satnya szóvirág-bokor,
mikor az éppen felfelé haladó,
kiválasztott plakát-halandó
könyökével, s talpával
lejjebb, s lejjebb sodor…

Ám, ha majd jön a rosszabb világ…
…mikor az örök hóban
nem nő néki sem virág…
…egy óvatlan, suta fogás miatt,
a hideg, téli, kudarc-szín estén,
csupán egyféleképpen menekülhet,
a magasból a mélybe esvén;
ha minél több testet maga alá gyűrhet!

Lelki szemeimmel már látom,
nem sülhet el ez máshogy, csak balul…
…bajban vagyunk, tömegnyi csóró Barátom,
…hisz még mindig, most is,
Mi vagyunk alul!

2011. május 22.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6514

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39