alak-art.hu

A víz alól, andalgós nyári esten

üllőütemmel szólt a kalapács,

ám amikor a hang után eredtem,

elnémult lent a szorgalmas kovács.

Derékbetört fatörzsek kandikáltak

kíváncsian, a hínárok között,

szemérmes múlt bölcs őreivé váltak,

a régidő beléjük költözött.

És látni véltem műhely szegletében

szurtos inast, ki fujtatóval éppen

tüzet csiholt. És mestert ki nyugodt

csapásait az izzó vasra mérte.

Nem volt pénzem, de megfizettem érte,

egy patkószikra nékem is jutott.