A tónál II.

A víz alól, andalgós nyári esten

üllőütemmel szólt a kalapács,

ám amikor a hang után eredtem,

elnémult lent a szorgalmas kovács.

 

Derékbetört fatörzsek kandikáltak

kíváncsian, a hínárok között,

szemérmes múlt bölcs őreivé váltak,

a régidő beléjük költözött.

 

És látni véltem műhely szegletében

szurtos inast, ki fujtatóval éppen

tüzet csiholt. És mestert ki nyugodt

 

csapásait az izzó vasra mérte.

Nem volt pénzem, de megfizettem érte,

egy patkószikra nékem is jutott.

 

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 53 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6487

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39