A tónál II.
A víz alól, andalgós nyári esten
üllőütemmel szólt a kalapács,
ám amikor a hang után eredtem,
elnémult lent a szorgalmas kovács.
Derékbetört fatörzsek kandikáltak
kíváncsian, a hínárok között,
szemérmes múlt bölcs őreivé váltak,
a régidő beléjük költözött.
És látni véltem műhely szegletében
szurtos inast, ki fujtatóval éppen
tüzet csiholt. És mestert ki nyugodt
csapásait az izzó vasra mérte.
Nem volt pénzem, de megfizettem érte,
egy patkószikra nékem is jutott.
(5 votes)