alak-art.hu

Toribá felett beborult a ég.
Ragyogó fénye nem aranylik fel,
nem villan benne reményteli jel.
Kihűlt a napsugár, hideg, mint a jég.

De tavasz közeleg, nyílik a világ,
madarak dala száll a kék egen,
friss szellő lovagol bárányfellegen,
szirmait bontja száz és száz virág.

Fényt hoz a kikelet, szívem kitárul,
nem baj, ha egy kapu végleg bezárul.
Intézem életem ezer más ügyét.

Vissza nem forog, az idő tovaszáll.
Jön majd nyár, ősz, tél, de kérem, soha már
ne hozzon nekem a Mikulás fügét!