Tükörlélek

Sötét sarokban egyedül,
Ott élsz némán s tétlenül,
Különleges, de élettelen,
Tested időtálló elem.
A kis szobámban egyedül,
Legyek letörten, vagy remekül,
A bútorok, s a csend vesz körül,
Nincs, aminek lelkem örül.

Ha napjaim perce könyörtelen,
S úgy érzem minden reménytelen,
Rád nézek szüntelen,
S te ott vagy némán, mereven!
Választ kérnék, de önmagamat látom,
Önmagamat, ahogyan tétován állok,
Üvegtestednek, mely ritka felület,
Sugárzó képe az igaz becsület.
Előtted nem ismerhetem a titkot,
Tükörképed emlékét velem is megosztod,
Lehetnék bánatos, vagy boldog,
A te szemed csak igazságot hordoz.
A te életed más, mint az enyém,
Az enyém csak képzelt szülemény,
Reménytelen álmokkal teli gondolat,
S neked tárom ki minden gondomat.
Mint porosodó lélek a sötétben,
Csak ennyit érsz társaid körében,
Társaid az öreg bútorok,
S ráncukat magadban hordozod.
Te éveken át kitartottál velem,
Mindegy, hogy sírtam-e, vagy nevettem,
Te jelképezd most az igaz létemet,
S a benned rejlő örök életet!
 

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6461

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39