Ürömcsillagok

A csillagok ma mind ürmöt teremnek.
A szívbe csak maró levük csorog,
s míg földgolyónk közömbösen forog,
szilárd talajt nem nyújt az értelemnek.

Az éj sötét. Nem égnek benne fények.
A hajnal még nem reménylett jövő.
A rémülettől megfagy a velő:
a vaksötétben zsonganak a rémek.

Nehéz e komor órán hinni abban,
hogy véget ér az éj és kel a Nap,
hogy lehetek még később boldogabb.
Amiben voltam, csak abban maradtam.

A Nap korongja ma rőten sem lobog.
Az éj virágot télen nem terem.
Nem lélegzik a lét ma már velem.
az hallható csak, amint a szív dobog.

2014. január 4.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6569

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39