Utazás messzire...

Amikor rám talál a csend,
s elborít az árnyék,
suttognak zizzenő bokrok;
rád oly sok csoda vár még!

De miért hazudtok megint?
kérdem én, s a bánat
hideg acélkapcsokkal
zárja le a számat.

Csalódtam már százszor,
miért fáj hát ennyire,
hogy a röpke boldog időnek
el kellett mennie.

Lassan be kell látnom,
a sors adhat, ha akar,
bár az idő homokja lassan pereg,
mindent eltakar.

Oázisból sivatag lesz,
szeretetből harag,
dédelgetett emlékekből
csak keserűség marad.

Néha véget ér egy álom,
és újra a vonaton ülök,
talán valahová tartok,
vagy csak menekülök?

Most, hogy kiírtam magamból,
talán majd nem is fáj,
Hazudhatom, hogy változtam...
- Pedig csak a táj... -

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6570

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39