Vágyódva

Haász Irén képe

Fehér akác levelét tépve 
vágyódunk társra, ölelésre.

S aztán, ha jön princessz, királyfi, 
vakon hisszük, már nem kell várni.

A drága kéjek fáklyalángja 
a pillét vonzza így magába.
 
És újak jönnek (vagy nem jönnek), 
s az évek lassan elpörögnek,

termés termésre, mag virágból, 
létek sarjadnak életfáról, 

s az idők közén itt is, ott is 
kopunk, veszítünk ezt is, azt is,

magunk vagyunk fehér akácunk, 
homokba kötve lép a lábunk,

de ketten leszünk már, csak ketten, 
hulló termések, szárnyszegetten.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 45 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39