alak-art.hu

Ördögből, miattad angyallá kárhozom,

ha tőlem azt kéred, naponta változom

patásból szárnyassá, de kérdés, hogy meddig…

Hisz, Te egy Lucifert szerettél eddig.

Szarvamat palásttal takarom le talán,

ám, hogy a glóriát elbírja-e magán,

vagy előbb szúrja át, esetleg félúton,

bármi is történik, - ígérni nem tudom…

Üstömnek tüzét a szívembe ültetem,

pokolnak sötétjét fényesre fürdetem.

Hűvösnek álmodom katlanok izzását,

hercegi kardélnek vasvilla csillámát.

Lehetnék mindig jó, félszegen csábító,

életsors-fordító lépéssel kábító…

Hófehér tollaim, simítva arcodat,

gyengéddé álcáznák sátáni karmomat.

Változni talán még meg tudok, kedvesem!

Ám, ami visszatart ettől, de rendesen,

az, hogy a sorsunkat úgy írta Teremtő:

Angyalból sosem lesz ördögi szerető!